Fürj

A fürj (Coturnix coturnix) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj

Előfordulása
Európában és Ázsiában költ. Sikeresen betelepítették Réunion szigetére. Sikertelen betelepítési kísérletek történtek az Amerikai Egyesült Államokba, Tahitire, Mauritiusra, a Seychelle-szigetekre, Ausztráliába és Új-Zélandra is.
A természets élőhelye a sík- és dombvidéki mezőgazdasági területe

Megjelenése
Testhossza 16-18 centiméter, a szárnyfesztávolság 32-35 centiméter, testtömege 75-135 gramm. A hím kicsit kisebb, mint a tojó. Nyaka és begye rozsdabarna, fehér foltokkal,fekete pettyekkel, háta vörhenyesbarna, finom fekete mintázattal, alsóteste fehéressárga, csőre szürke, lába rózsaszín. Nyaranta kora hajnalban hallatja jellegzetes "pity-palaty" hangját, melyről a népies pitypalaty-madár nevét is kapta. Felröppenésekor halk krak-krak hangot is hallat.

Életmódja
A telet Dél-Európában, illetve Észak-Afrikában tölti. A fürjek tavasszal április végén, május elején érkeznek, az őszi vonulás augusztus végén indul és szeptember végén, október elején fejeződik be. Kisebb társaságokban a földön futva és rövid távolságra repülve szokott vonulni. Vonuláskor a szeles idő sokat elpusztít közülük. Tápláléka a rovarok, magvak, bogyók és zsenge hajtások. Aratáskor a kipergett gabonamagvakat is összeszedi, ezzel kárt nem tesz, rovarirtással viszont nagy hasznot hajt. Fő tápláléka évi átlagban 86,3% növényi és 13,7% állati eredetű. Húsa és tojása ízletes.

Fácán

A fácán (Phasianus colchicus) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.

A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék.

A faj nevében szereplő colchicus jelző Kolhisz vidékére utal, amely a Kaukázus környékén található és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt.

Előfordulása
Eredeti hazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európában a középkorban telepítették be és azóta nagy részén elterjedt. A görögök hozták be hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat Európába, de még Angliában is.

Később, mint az egyik legfontosabb vadászható fajt sokfelé meghonosították szerte a Földön.

Észak-Amerikában 1857-ben telepítették be és mára az USA középnyugati és nyugati területein közönséges fajnak számít. Ez a faj Dél-Dakota állam címermadara és egyben az egyetlen címermadár az Egyesült Államokban amelyik nem őshonos faj, csak betelepített.

Betelpítették továbbá Ausztrália, Tasmánia, az Ausztrália partjai mentén található Rottnest-sziget, Új-Zéland, a Hawaii-szigetek, Chile és Szent Ilona területére is.

Ezen kívül számos területen kísérleteztek még szerte a Földön, hogy meghonosítsák, de ezek sikertelenek voltak. Megpróbálták betelepíteni a Dominikai Köztársaság, a Bermuda-szigetek, Panama, Peru, a Pitcairn-szigetek, Tajvan, Tahiti, Mauritius, Alaszka, Madeira és Ciprus területére is.

A ligetes erdőket kedveli, a cserjések környékét, ahol nádas, sásos terület és ivóvíz található.

Megjelenése
Testhossza 53-89 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-90 centiméter, testtömege 750-1700 gramm. A kakasok jellegzetessége a feltűnően hosszú, színes farok és a szem feletti fehér folt. A fácántyúkok színezete szerényebb a kakasokénál, tollazatuk fakó, nincs rikító színezetük.


Életmódja
Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Vadászok körében nagy volt már a múlt század elején is a kereslet a fácán iránt. A természetes szaporulat pótlására idővel kialakultak a fácán-tenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket.

Medve fogás

Grizzly medve harc

Őz

Elnevezések


Az őz hímje a bak, nősténye a suta és a fiatal egyedeinek neve a gida.

Élőhelye

Az őz az erdős sztyeppék és a kis erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területek szarvasféléje. Kedveli azonban a nádasokat, magas füves bozótosokkal tűzdelt térségeket is. Az erdők közül a nyitott, táplálékban gazdag, felújuló jellegűeket kedveli (vágásterületek, erdőtüzek utáni foltok). Az emberi hatások a történelmi időket tekintve az őznek kedveztek, például a zárt erdők kitermelése, szűz területek feltörése és a gyepesítés, intenzív mezőgazdálkodás. A viszonylag vékony hótakarót és a rövid hóborítást igényli. Elterjedésének északi határa a hozzávetőleg 30 cm magasságú tartós hótakaró vonalával esik egybe. A hegyvidékeket nem kifejezetten kedveli, 2400 méternél magasabban ritkán fordul elő.

Vörös róka

Elterjedése

Az európai vörös róka elterjedési területe egész Európa, ahol minden elképzelhető élőhelyen megtelepedett.

Megjelenése


Az európai vörös róka fej-test hossza 60-90 centiméter, farokhossza 35-40 centiméter, testtömege átlagosan mintegy 7 kilogramm. Alakja félreismerhetetlen. Bundájának színe vörös, farka vége fehér és lábszára fekete.

Szaporodás


A szukák tél közepén tüzelnek. Tiszta, holdvilágos januári, februári éjszakákon az erdőkben messzire hallatszik a rókák csaholása és vonyítása. A párzás helyszíne legtöbbször a rókavár. 50-52 nap vemhesség után a szukák 3-5, néha több kölyköt vetnek az erre a célra kialakított vacokban. Születéskor még csak vakondnagyságúak. Tömegük 80 és 150 gramm között mozoghat. Hamar felcseperednek, szemüket 12-14 naposan nyitják ki. Két hónaposan már kijönnek a lyukból, és rengeteget hancúroznak, miközben az eredményes vadászathoz szükséges összes mozgásformát begyakorolják. Az első húscafatokat anyjuk előemésztve kínálja nekik, így fokozatosan állhatnak át az anyatejről a szilárd élelemre. Hamarosan már magát a zsákmányt is harapdálják, és ráncigálják a korábbi lakomák maradványait, amelyek a lyuk szája előtt gyűlnek össze. A rókakölykök játéka kétségtelenül az egyik legbájosabb jelenség, amit még hazánkban is vadon meg lehet figyelni. Nem minden kölyök születik igazi rókavárban. Aholerősen üldözik őket, ott az is megeshet, hogy a szuka egy sűrű bozótosban vagy a mezőn ellik le, ahol az általános rókairtás címén folyó lyukgázosítást elkerüli. Az európai vörös rókáknak tehát alkalmazkodóképességük és szaporaságuk révén mindig sikerült kiheverniük a pusztításokat, bár az ember tényleg minden eszközzel üldözi őket.

Szürke farkas

Előfordulása

Holarktikus faj; (az ember után) a legnagyobb területen elterjedt emlős. Észak-Amerika és Eurázsia északi területeinek meghatározó csúcsragadozója, de megtalálhatjuk képviselőit Közép-Amerikában, Észak-Afrikában és Dél-Ázsiában is. Az egykor összefüggő, hatalmas területen a túlzott vadászat következtében ma már csak elszigetelt csoportjai maradtak fenn, így például Észak-Afrika szavanna övezetéből az ember teljesen kiszorította. Kihalt Japánban is; az Arab-félszigeten erősen veszélyeztetett, szinte el is tűnt. Természetes élőhelyét nehéz meghatározni, hiszen (az ember kivételével) a farkas a különböző biomokhoz leginkább alkalmazkodott emlős: a félsivatagtól a tundrán át a trópusi esőerdőig mindenhol képes megélni.
Jelenleg a legtöbb élőhelyén védett; több alfaja szerepel a Nemzetközi Természetvédelmi Szövetség (IUCN) vörös listáján.

Megjelenése



A nőstények testtömege 12–55 kg (átlagosan mintegy 40 kg), a hímeké 15–80 kg (átlagosan mintegy 50 kg); a legkisebbek az Arab-félszigeten élő (élt?), a legnagyobbak az észak-amerikai farkasok. Testhossza 1,0–1,6 m, amihez hozzájön még a 40–50 cm-s farok. Szőrzete élőhelyétől függően a fehértől a mélyfeketéig változik; Európában általában szürkésbarna. Egy alomban előfordulhat akár minden színárnyalatból is kölyök.
Talpán és farka alatt a terület megjelölését segítő illatmirigyek vannak.
Izomzata, tüdeje és szíve kiválóan alkalmazkodott a zsákmány üldözéséhez: rövid távon sebessége eléri a 60–70 km/órát, és eközben akár 4—5 métereseket is ugorhat. Valamivel lassabban futva (45–50 km/órával) mintegy 15–20 percig képes üldözni a prédát, de ilyen hosszú futás után legalább ennyit pihennie is kell.
Szaglása és hallása egyaránt kitűnő: ha megfelelő a szél iránya, akár 2–2,5 km-ről is megérzi a jávorszarvas szagát; szelíd farkasok 6 km-ről is válaszoltak egy ismerős ember farkasüvöltést utánzó hangjára — a valódi farkasüvöltést valószínűleg jóval messzebbről is meghallják. Látásuknak különösen a mozgást érzékelő funkciója kiváló.
A farkast túlzás nélkül tartják a legintelligensebb ragadozónak. Agytérfogata 150–170 cm³; különleges értelmi képességei a társas életmód eredményeként fejlődtek ki.
Vad alfajai a rókánál jóval nagyobb, szürke, barnásszürke, sárgásbarna vagy fehér színű állatok. (Az alfaj színe élőhelyétől függ.)
Élettartama átlag 13 év, fogságban átlag 15 év. A vadon élő farkas születéskor várható élettartama 5–6 év; a halál leggyakoribb okai a vadászat és a dominancia-harcok közben szerzett sérülések.